Fumax kiadó
Eredeti cím: Traitor's Blade
Fordító: Galamb Zoltán
ISBN: 9786155514920
Fülszöveg:
A király halott. A rendet feloszlatták. Az ország szétesőben. A munkaadónkat pedig megölték… De esküszöm, nem mi voltunk!
Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket.
Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!
Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.
Külsőre:
Gyönyörű a borítója. Nagyon, nagyon remélem, hogy a többit is megtartják a fiúk, mert imádom az eredetiket. Külön köszönet, hogy nem valami marhaságot fordítottak címnek, hanem azt, ami. Az egyetlen ami nem tetszik az a papír. Olyan mintha sorjás lenne a széle... ez ront a minőségén.
Ami tetszett:
Hú hát nehéz olyat mondani, ami nem.
Ami kevésbé:
Kicsit az elején nehéz belerázódni a világba. Sok mindent nem érteni benne.
Kedvenc szereplő:
Falcio. Nála nagyobb szívű embert nem nagyon ismerek.
Szerintem
Fantasy-t nekem nehéz megállni, hogy ne szerezzem be. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc műfajom, arról nem beszélve, hogy Fumax háza táján az előrendelési kedvezmény felér egy karácsonyi ajándékkal. Természetesen ezt sem álltam meg, hogy ne szerezzem be, meg azt se, hogy ne álljak neki hamar olvasni.
Az első gondolatom az volt, hogy a borító gyönyörű, a második, hogy a papír már kevésbé. Sorjás a széle, nem valami jó minőségű. Ez némileg csalódás volt, ugyanakkor a történet kárpótolt érte. Igaz, az elején kicsit nehéz belerázódni. Rengeteg az ismeretlen, hiszen egy teljesen új világot kapunk a kezünk közé, amit egyáltalán nem értünk. Új szavak, amiből a trattarit szerintem egyszer sem sikerült helyesen kiolvasnom. Felér egy nyelvtörővel... na meg nem is szeretem az ilyen szidásként használt szavakat. Nem érzem úgy, hogy megérdemelték volna.
Véleményem szerint az elején még nem ártott volna dolgoznia az írónak. Olyan érzésem volt, mintha még nem rázódott volna bele, mintha nem lenne benne teljesen biztos, hogy mit akar. Tipikusan az az eset, amikor neki a fejében megvan minden, összeállva a kép, de leírni már nem sikerül pontosan és így egy kicsit zavaros. Megakasztottak a visszaemlékezések, amit én az elejére még nem raktam volna be, mert így is épp elég megemészteni, átlátni és megérteni az egész újonnan épített világot, időszakot. Erre már gyakorlatilag a második fejezetnél, már teljesen máshol vagyunk. Kicsit zavaró. Ám ahogy halad a történet, lassan beindul az egész és sikerül elérnie az írónak, hogy már ne is érdekeljen, hogy értem a helyet vagy sem, mert egyszerűen imádom.
Falcio tipikusan az az ember, aki hatalmas vezető lehetne, ha csak egy hangyányit is jobban bízna saját magában. Végig az volt az érzésem, hogy nem ismeri fel a saját erejét és a hatását másokra. Tömegeket képes csupán a beszédével befolyásolni és hogy mindez még csak a fejébe sem száll, ez az igazán nagy szó. A könyv háromnegyedénél volt az a jelenet, aminél már én is mormogtam azt a mondást, amit újra és újra idézett és a végén ha megkér fogtam volna egy kardot és bárkinek nekimegyek akire rámutat. Tuti, hogy ott is maradok, de nem érdekelt volna. Olyan vezető, aki belopakodik az ember bőre alá és ott is marad, hogy aztán a pokolba is kövessék. Azt hiszem nem viccből maradt vele mindkét barátja minden morgásuk ellenére is.
"Ember nem töri meg a sziklát!"
Azt hiszem sikerült teljes mértékben piedesztálra állítanom Falciot, de nem fogok bocsánatot kérni érte. Hatalmas nagy karakter, az író eszméletlen jól összehozta a személyét. Megvan benne az emberi gyarlóság, a hibák, az ezekért érzett bűntudat, hatalmas hit, amivel eléri, hogy mások is higgyenek abban, amiben ő és még is megmarad egyszerű embernek. Olyan réteges, összetett és szerethető főszereplőt kaptunk, akit szeretne az ember megismerni, a barátja lenni, vagy csak leülni és beszélni vele. Kár, hogy kitalált személy lévén, ez nem lehetséges, így csak körömrágva olvashatjuk a kalandjait és drukkolhatunk, hogy a vége jó legyen, mert megérdemli, mindenért amin átment.
Ennyi után a történetről még szinte semmit sem írtam. Az egész könyv úgy indul, hogy lefest az író, egy nagyra becsült foglalkozást, valamit, ami a szíved vágya, minden álmod és amit elértél. Egy csoda, amiért mindenki szeret, amivel másokon segítesz... aztán éles váltással egy teljesen más jelent, ami ennek gyakorlatilag a szöges ellentéte. Hát én ezen percekig nevettem. Persze a helyzet korántsem olyan vicces, mert már az elején olyan helyzetbe kerülnek, amiért jobb esetben egy ilyen világban kivégeznek. Majdnem őket is. Imádom a harc leírásokat a könyvben, látszik, hogy az író ért hozzá, ami izgalmassá és hitelessé teszi a történetet.
Közben pedig a döcögősség ellenére megismerünk egy teljesen kifordult világot, ahol azokat bántják, nézik le, akik azért vannak, hogy védjék az embereket. Persze logikus, hogyha valakivel szörnyetegként bánnak, egy idő után tényleg az is lesz. Nem mindig és nem mindenki, de nem lehet hibáztatni érte, ha valaki még is ilyen útra lép. Ezzel ellentétbe állítva ott a hármasunk, akik még mindig hisznek, még mindig azok akik, főképp a vezetőjük, aki annyi fájdalom és szenvedés után is még mindig hisz a királyában, az eszméiben. Egy olyan királyban, aki a legszörnyűbb dolgokat kéri tőle, amit csak lehet. Részemről én nem lennék erre képes.
Az egész utazásuk alatt újra és újra próbára teszik a hitüket, az elszántságukat, az ügyességüket. Öregkabátosok, vándorbírók, akik a király törvénye szerint élnek, halnak és tesznek igazságot a királyságban. Legalábbis erről lenne szó, ha nem az lenne, hogy jelenleg ők a legutáltabb, lenézettebb emberek a világon, akiktől mindenki fél és akiket üldöznek. Ilyen helyzetben még nagyobb csoda, hogy azok tudtak maradni akik.
Fantasy a javából és csak remélhetem, hogy minél hamarabb érkezik a folytatás, megtartva a borítókat és a jó kezdeményezést, hogy még a cím is az eredeti rendes fordítása. Részemről én ezt mindenkinek ajánlom aki szereti az igazi kalandos, jól megírt történetet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése