Árnyalat trilógia

Most kicsit rendhagyóan egy trilógiát egyben írok le. Részint mert egyben olvastam, részint meg mert szerintem nincs értelme szétszedni. Ezt később majd kifejtem.

524, 570, 636 oldal

Ulipus-ház

Eredeti cím: Fifty Shades of Grey, Fifty Shades Darker , Fifty Shades Freed

Fordító: Tótisz András

ISBN: 9789632546360, 9789632546377, 9789632546384

Fülszöveg 1:

A könyv, amelyről mindenki beszél…Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.

Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát.
A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.

Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Külsőre: 

Hát elég szürke, az már biztos. :) Amúgy mindegyik borító az adott kötet valamilyen fontos tárgyára épül. Így végül is szerintem találó. Illenek egymáshoz is. Alapvetően szerintem elég eltalált.

Ami tetszett:

Az, ahogy szívatta egymást a két főszereplő. Az e-mail levelezgetések. Ezek jól el is voltak különítve és határozottan mókás volt mindegyik. Mindig megérte a tárgyat is elolvasni, meg az aláírást. Ilyenkor kifejezetten aranyosak voltak. A végén a Christian fejébe pillantós részek is tetszettek. Jobban mint Ana gondolatai.

Ami kevésbé:

Volt pár. Először is én úgy érzem, hogy teljesen felesleges volt három kötet. Aztán ez a Szentséges basszantyú szöveg. leginkább röhejes. A belső istennős részektől meg mindig megakadtam. Tisztára, mintha egy skizofrén lenne a csaj. Christian sem mindig volt a szívem csücske. Ez a Bébizés meg Laters-ezés is zavart...

Kedvenc szereplő:

Charlie Tango ő mindent vitt.

Szerintem 1

Na majd kötetenként váltom a fülszövegeket meg a képeket. Szóval első rész. Az eleje határozottan jó volt. Tetszett ahogy kerülgették egymást, ahogy ment az oda-vissza oltogatás. Christian rejtélyes és Ana esetlen viselkedése is mókás volt. Aztán ahogy a történet haladt, kezdett egyre idegesítőbb lenni Ana. Fárasztóan naiv, ráadásul erős skizofrén tüneteket produkált. Minél többet olvastam a belső istennőjéről komolyan egyre inkább úgy éreztem, hogy neki inkább kell a pszichiáter. Ha ez kimaradt volna, valószínűleg sokkal kevésbé irritált volna a főszereplő lány.

Az első kötetben Christian néhány viselkedési megnyilvánulása nekem bántó volt már. Azt hiszem ez leginkább annak köszönhető, hogy nagyon nem szeretem, ha korlátozzák a szabadságomat. Persze itt nem pont a kikötésre értettem. Az ilyennel szerintem még nem lenne bajom. Hanem arra, hogy elejével pontosan azt akarta kinevelni a lányból, ami igazából vonzotta hozzá. Végig ez volt az érzésem. Sok esetben én éreztem magam sértve és akartam megcsapkodni a péklapáttal, hátha helyre kattan kicsit az agya. Amikor kicsit jobban visszafogta magát, sokkal jobban kedveltem. Voltak nagyon jó pillanatai is.

A közepe táján azt hiszem már annyira idegesített a viselkedése, hogy elő kellett halásznom a harmadik kötete, hogy megnézzem a végét. Attól függött folytatom-e. Ettől függetlenül az első kötet végét én személy szerint nem értettem. Az oké, hogy hirtelen sok lett Anának, de pont akkor lett sok, amikor tulajdonképp igazából nem is akarta bántani, csak ő követelte ki. A történet folytatása szempontjából volt értelme persze... de valahogy azt hiszem én ezt jobban kidolgoztam volna.

Fülszöveg 2:

A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál.

De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni.

Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról.

Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.

Szerintem 2

Na ez volt az a kötete, amit szerintem rövidítve el lehetett volna osztani az első és az utolsó között. Nem hiányzott volna. Tény, hogy Chrsitian viselkedése sokkal inkább az én lelkivilágomnak való volt. Kezdte kicsit elfogadni Anát, bár még mindig nem értem, hogy voltak képesek ilyen hirtelen megint összejönni. Tömény egy hét. Nem vitték túlzásba, ami Ana elvileges kiborulása után szerintem édes kevés volt. Persze az elején Christian vallomása után még én is megbocsájtottam volna. :)

Valahogy az egész kötet alatt olyan semmilyen érzésem volt, mintha igazán nem történne semmi. Persze azért volt egy pár fontos rész, de pontosan ezért mondom, hogy ezeket szét lehetett volna osztani.

Christian sokkal emberibb volt. Sok mindent megtudtunk róla, a múltjáról, ami nagy előny, bár ez az anyja és szeretője miatti dolog kicsit klisé. Lehetett rá számítani, tipikus pszichológiai alap. Ettől függetlenül ezzel nem volt bajom.

Erről sokkal többet nem is tudok írni.

Fülszöveg 3:

Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket.

Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe.

Most mindenük megvan – szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását.

Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie.

De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…

Szerintem 3

Ez a rész sem bővelkedett eseményekben. Jó persze a nászút, vagy a vége izgalmas volt. Már második kötet óta ment az, hogy két lépés egy kamaty. Oké, erről szól végül is az egész, meg minden. De meg lehet ezt úgy is oldani, hogy ennyire azért ne legyen zavaró. Az egyéb történések kicsit talán már eltörpültek ezek mellett.

Christian határozottan felnőtt a történet végére, bár még bőven volt hova fejlődnie. Az azért tetszett, hogy végül nem homlokegyenest más lett. Megtartottak régi szokásokat, játszadozásokat. Ez kellett bele, de a mérték és a leigázás azért bőven elhanyagolódott. Ez pozitív volt a lázadozó énemnek.

Az egész trilógia legnagyobb poénja azt hiszem Elliot tébolyult gibbon nevetése. Vagyis inkább az, hogy ez lett rá mondva. Annyira jót nevettem rajta, pont hajnali egykor, szóval majdnem felvertem páromat. :)

Ebbe a kötetbe kerültek a legmeghatóbb jelenetek is. Ana sérülése utáni kóma, meg Christian a kisfiával. Előbbinél határozottan sajnáltam a srácot, hiába volt előtte barom a gyerek miatt. Utóbbinál pedig nagyon aranyos volt. Jó apának tűnt minden hibája ellenére. Az utolsó két fordított szemszög is nagyon tetszett, bár azért ebből még olvastam volna. Lett volna jelenet, ahol inkább az ő fejébe másztam volna be Ana helyett. Kicsit talán olyan érzésem is volt, hogy sokkal jobb lett volna, ha eleve az ő fejével íródik a dolog.

Összegezve a három kötetet, kapott tőlem hideget és meleget egyaránt. Voltak benne fordítási hibák (amikre részemről általában nem figyelek, de itt azért volt olyan ami szerintem már határozottan zavaró volt), valamint a történettel is voltak bajaim.

Fordítási... hát a döföl valahogy... nekem fura.

Aztán egy mondat amit azóta próbálok értelmezni: "és sokkal jobb hely lesz utána a szám íze" Ha valakinek sikerül értelmet találni benne, legyen oly jó és magyarázza el.

A történettel leginkább ez a túlzottan elhúzott nem történik semmi részek, a belső istennőzés, Christian bébizése. Annyira nem illett hozzá, hogy eszméletlen. Valamint még az első kötetnél egy érdekes hiba. 

"Az asztal akkora, mint egy teniszpálya, nem mintha valaha is teniszeztem volna, de már láttam Kate-et néhányszor. 

(...) 

- Ülj le - utasít, és az egyik székre mutat. Átvágok a szobán, és pont szemben ülök le, mint amit mutatott. 

(...) 

Megragad, kitágul a pupillája. 

- Nem tudod, mit beszélsz."

Én készséggel elhiszem, hogy Mr. Gray keze mindenhova elér... de azért az számomra fura, hogy átér egy teniszpálya méretű asztalon hosszába. vagy akár keresztbe úgy, hogy nem áll fel. Mert azt nem írta oda. (Oké tudom ezek már szőrszálhasogatások)

Ugyan a könyv nem lett kedvenc és igencsak a hibáit emeltem ki, de tény, hogy alvás helyett is olvastam és egymás után ledaráltam az egészet. A történet végül is jó volt, bár bőven jobban is ki lehetett volna hozni. Egynek mindenképp elment, de azért csak nagyon ráérős időbe ajánlanám.